Romantikus szép szerelmes idézetek.

Szerelem.Milyen szép papírra leírva,

milyen szép suttogón kimondva,

milyen szép kezedet szorítva!

Te vagy a kezdet és a vég,nélküled felhős az ég!

Miattad látom szépnek a napot!Szeretlek ugye tudod?

Valaki titkon rólad álmodik,valaki rólad szövi legszebb álmait,

valaki szemében miattad könny ragyog,hidd el az a 

valaki én vagyok!

A könny és a szerelem édestestvér,nem szerelem az mi könnyet

sem ér.Aki sohasem sírt,az sohasem szeretett,

mert a könny és a szerelem egy napon született.

Akit párodul rendelt az ég,becsüld meg,szorítsd meg kezét.

És ha minden álmod valósággá válik,ne feledd:

Légy hű mindhalálig!

A szeretet az egyetlen dolog,amit ha szétosztanak több lesz belőle.

Csak az érző ember képes arra,hogy vágyai álmai és

szíve szerint éljen.

Egy nő igazi erogén zónája a lelke.

És a férfi azzal szerez neki valódi örömet,ha ezzel törődik.

Fáj a lét a létezés.A lefekvés az ébredés.

Fáj a múlt és fáj a jelen,minden azért mert nem vagy velem.

Ha egy könnycsepp lennék a szemedben sohasem sírnék,

mert félnék,hogy elveszítelek.Szeretlek!

Ha szeretsz hívsz,ha hívsz megyek,ha megyek boldoggá teszlek,

s ha boldog leszel,boldoggá teszel.

Két ember közt a legrövidebb út:egy mosoly.

Mind angyalok vagyunk,de csak egy szárnyunk van.

Csak akkor tudunk repülni ha szorosan átöleljük egymást.

 Sötétedik,zuhan a holdvilág,gyere és hajolj fölém

fürdess meg szerelmed tüzében,mert szemedben még a

csillagok sem fáznak.

Szeress egy virágot mely örökre nyílik,szeress egy lányt

ki hű lesz a sírig.

Te vagy nekem az egyetlen.Véges közt a végtelen.

Vágyak közt a féktelen.Fontosban a lételem.

Szívemben a szerelem.

A szerelem olyan mint a szél.Nem tudni mikor melyik irányból érkezik.Nem tudni meddig tart,s mennyire kavar fel,

s mi marad utána.

Az ember erős,de szíve megszakad ha azt akit szeret,szeretni nem szabad.

Csöndes éjszaka,ha elkerül az álom minden érzésemmel

TE utánad vágyom!

Suttog a némaság ábrándos meséket,mindig azt suttogják:

LÁTNI SZERETNÉLEK!

Ennyi csak mi tudható:Szeretni kell,s szeretve lenni jó.

Ha az égen lemegy a nap Te akkor is az eszembe vagy,

Te vagy a reménység csillaga s csillag nélkül sötét az éjszaka.

Ha szavakba lehetne foglalni,hogy mennyire szeretlek,

akkor egy élet is kevés lenne rá,hogy elmondjam neked.

Nem tudod mit rejt a sorsod,mosolyt hoz-e vagy könnyeket,

tanuld meg hát feledni a rosszat s őrizd meg a boldog perceket.

A szerelemtől szabad leszel.A szabadságtól boldog,

és ha boldog vagy Tied a világ!

Tatjana levele Anyeginhez.

Én írok levelet magának-

Kell több? Nem mond ez magának eleget?

Méltán tarthatja hát jogának,

Hogy most megvessen engemet.

De ha sorsom panasz-szavának

Szívében egy csepp hely marad,

Nem fordul el vízhangot ad.

Hallgattam eddig,szólni féltem

És higgye el,hogy szégyenem

Nem tudta volna meg sosem

Amíg titokban azt reméltem,

Hogy lesz falunkban alkalom

S hetenként egyszer láthatom.

Csak,hogy halljam szavát-bevallom-

Szóljak magához s azután

Mind egyre gondoljak csupán

Éjjel nappal,míg újra hallom.

Mondják,unalmas önnek kis falunk,
A társaságokat kerüli.
Mi csillogtatni nem tudunk.
De úgy tudtunk,ha jött örülni.
Miért jött el?Békességesen
Rejtőzve mély vidéki csendbe
Tán meg sem ismerem sosem.
S a kínt sem,mely betört szívembe.
S tudatlan lelkem láza rendre
Enyhülne,és leszállna.
S akit szívem kíván,kivárva.
Lennék örök hűségű párja.
S családnak élő,jó anya.


Másé? A földön senki sincsen,
Kinek lekötném szívemet,
Ezt így rendelte fenn az isten...
Tiéd a szívem! Téged szeret!
Ó,tudtam én,elfogsz te jönni
Zálog volt erre életem.
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem....
Rég álomhős vagy éjjelemben,
Látatlan is kedveltelek,
Bűvöltek a csodás szemek.
Zengett hangod zenéje bennem...
Nem álom volt,színezgető!
Beléptél s ájulásba hullva,
Majd meglobbanva,és kigyúlva,
Szívem rád ismert,ő az,ő!
Nem a e hangod szólt-e újra?
Ha egy-egy csendes,bús napon,
Ínséges szívekhez simulva,
Vagy imádságban leborulva
Áltattam égő bánatom?
Nem te vagy itt árnyalakban
S nézel reám e pillanatban
Az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel
S suttogsz szerelemmel,reménnyel
Enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Őrangyal vagy te? Féltőm?
Vagy ártóm,és gonosz kísértőm?
Döntsd el hamar,hogy lássalak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja.
Tapasztalatlanság vakít.
S az égi kéz másként akarja...
Hát jó.Sorsom gyanutlanúl
Gyónásommal kezedbe tettem
Előtted könnyem hullva-hull.
Könyörgök:védj,őrködj felettem...
Gondold el milyen magam vagyok
Nincs egy megértő lelki társam,
Így élek lelki tompulásban.
Én itt csak elpusztulhatok.


Várlak,emeld ki árva lelkem.
Nézz biztatón,ne adj te mást-
Vagy tépd szét ezt az álmodást.
Kemény szóval.Megérdemeltem.


Végzem! Átfutni nem mertem,
Megöl a félelem,a szégyen.
De jelleme kezes nekem.
Bízom:sorsom van kezébe.

Mahatma Gandhi-Megérteni egymást.

Örömben,szenvedésben,

segíteni,ha csak egy szóval

egy gondolattal is.

Nagyobb művészet,

mint végigbarangolni a világot,vagy

gazdagnak lenni és szórni a pénzt.

Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb

ajándék.És legszebb öröm,

amit egymásnak adhatunk.

S amiért nem tudjuk elégszer mondani,hogy

.....KÖSZÖNÖM..!

Igaz szeretetet csak attól várhatunk

aki természete szerint

jóságos és melegszívű.

 

Küzdhetsz próbálkozhatsz azzal,hogy elfelejted.

Ha igazán szeretsz valakit,akkor az veled

marad ha akarod,ha nem.

Kérdezel,

hát keresd a választ,

ne csak abban higgy

mit saját szemmel láthatsz

nézz mélyebbre,bentre magadba,

ne csak másokéba,higgy a saját szavadba.

Reménykedsz?

Még én is talán.

Fut az élet

s messze még a halál...talán....nekem is.

A gyenge soha nem képes megbocsátani.

A megbocsátás az erősek tulajdonsága!