Minél fontosabb egy érzelem,annál nehezebb kifejezni.
Néha nem veszünk tudomást egymás érzéseiről.
A sajátunkat is gyakran elfojtjuk.
Talán jó is ez így.
Noha a szív a legerősebb izom,a legsebezhetőbb is.
Az igazi érzések lélekről lélekre szállnak.
Az igazi érzés látóvá és érzővé teszi az embert.
Egy szegény,szerencsétlen nyomorult lány szíve az a spongya,
amely a legmohóbban telik meg a szerelemmel,száraz spongya,
rögtön megdagad,mihelyt az érzés egy csöppje hull reá.
Udvarolni egy fiatal nőnek,aki az elhagyatottság,a kétségbeesés,
a szegénység állapotában leledzik,és nem is sejti leendő gazdagságát,annyi,mint kézben tartani az összes adut,
ismerni a lutriszámokat,vagyis biztos értesülések birtokában
játszani a tőzsdén.
A hiány,olyan mint egy sajgó pont a szívemben.
Sokkal jobb érzés mint amikor dühös voltam rá,vagy ami még rosszabb,amikor nem engedtem,hogy bármit is érezzek iránta.
A hiánya azt jelzi,hogy szeretem.
Mintha ezer éve ismernélek.Holott nem ismerlek.
Csupa bizonytalan érzés,hangulat.Halvány vágyak,légiesek.
A sajnálat a kudarc megpecsételése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése