Magány.

Tudjad,szíved és eszméleted minden erejével tudjad,hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani.

Nincs rokon,barát,kedves akit igazán ismersz,a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot,megmutatja a nyers önzést s te egyedül maradsz,mikor legnagyobb szükséged lenne arra,hogy melletted álljon valaki,s egy jó szóval,biztató tekintettel segítsen.

Többet nem is vársz senkitől,de ezt sem kapod a veszélyben.

Neveld magad magányossá és erőssé.

Tudjad,hogy soha,senki sem segít.S ne sopánkodj ezen.

Ember vagy,tehát nem várhatsz el semmit az emberektől s ez természetes.

Mikor az utolsó farkas is felvonyít,magam maradok,s várom a lehetetlent.

Tudom,hogy az az ember sosem fog megszületni,aki tudná mit érzek,

látná amit látok,vagy tudná amit tudok.

És tudom mindig magányos maradok legbelül.

Egyedül önmagamban világ vagyok a világban.

A legnehezebb dolog,a világon várni valamit ami sosem

következik be.

 Fekete tintával fehér lapra írok.

Sötét könny hull,pedig fényes nappal sírok.

Kívül vidámság,arcomon mosoly ragyog,

Belül keserűség magány fogja vagyok.

A semmi ágán ül szívem,kis teste hangtalan vacog,köréje gyűlnek szelíden és nézik,nézik az angyalok.