Szeretet.

S ezt az ígéretet most-talán először érezte-jó volt teljesíteni.

Megnyugvást érzett,mert jólesett a gondoskodás,az együttérzés,

s amit mindez jelentett a szeretet.

Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer a jelent.

Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat,amelyben élünk

amikor szeretünk.

Ha szeretünk valakit,kitesszük magunkat a veszélynek,

hogy elhagynak,visszautasítanak-megsemmisítenek.

Ha valakit megszeretsz a szívedbe vésed..ha a szívedbe vésted

onnan ki nem törlöd..ha nem tudod kitörölni az életed részévé válik..és gyökeret hajt egész valódba..és onnan nem törlődik.

A szeretet hosszú,tűrő, kegyes,nem irigykedik,nem fuvalkodik fel,

nem éktelen,nem haszonleső,nem gerjed haragra,

nem rója fel a gonoszt.

 Az álmokat gyenge kölcsönhatás tartja össze.

De nem ismerjük el,hogy a mindenséget a szeretet köti össze.

A tárgyak kényelmet adnak,a pénz nyugalmat,de a Szeretetet-ami

a legfontosabb a világon-nem veheted meg pénzen,

csak kiérdemelheted.

De létezik másfajta szeretet is.Olyan amitől elég erőt kapsz,hogy

több legyél és ne kevesebb.Amitől úgy érzed,semmi sem lehetetlen.

Azt akarom,hogy tudd van ilyen és várd ki amíg rátalálsz.

Ne érd be kevesebbel!

 

Magány.

Tudjad,szíved és eszméleted minden erejével tudjad,hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani.

Nincs rokon,barát,kedves akit igazán ismersz,a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot,megmutatja a nyers önzést s te egyedül maradsz,mikor legnagyobb szükséged lenne arra,hogy melletted álljon valaki,s egy jó szóval,biztató tekintettel segítsen.

Többet nem is vársz senkitől,de ezt sem kapod a veszélyben.

Neveld magad magányossá és erőssé.

Tudjad,hogy soha,senki sem segít.S ne sopánkodj ezen.

Ember vagy,tehát nem várhatsz el semmit az emberektől s ez természetes.

Mikor az utolsó farkas is felvonyít,magam maradok,s várom a lehetetlent.

Tudom,hogy az az ember sosem fog megszületni,aki tudná mit érzek,

látná amit látok,vagy tudná amit tudok.

És tudom mindig magányos maradok legbelül.

Egyedül önmagamban világ vagyok a világban.

A legnehezebb dolog,a világon várni valamit ami sosem

következik be.

 Fekete tintával fehér lapra írok.

Sötét könny hull,pedig fényes nappal sírok.

Kívül vidámság,arcomon mosoly ragyog,

Belül keserűség magány fogja vagyok.

A semmi ágán ül szívem,kis teste hangtalan vacog,köréje gyűlnek szelíden és nézik,nézik az angyalok.

 

Érzelmek.

Minél fontosabb egy érzelem,annál nehezebb kifejezni.

Néha nem veszünk tudomást egymás érzéseiről.

A sajátunkat is gyakran elfojtjuk.

Talán jó is ez így.

 Noha a szív a legerősebb izom,a legsebezhetőbb is.

Az igazi érzések lélekről lélekre szállnak.

Az igazi érzés látóvá és érzővé teszi az embert.

Egy szegény,szerencsétlen nyomorult lány szíve az a spongya,

amely a legmohóbban telik meg a szerelemmel,száraz spongya,

rögtön megdagad,mihelyt az érzés egy csöppje hull reá.

Udvarolni egy fiatal nőnek,aki az elhagyatottság,a kétségbeesés,

a szegénység állapotában leledzik,és nem is sejti leendő gazdagságát,annyi,mint kézben tartani az összes adut,

ismerni a lutriszámokat,vagyis biztos értesülések birtokában

játszani a tőzsdén.

A hiány,olyan mint egy sajgó pont a szívemben.

Sokkal jobb érzés mint amikor dühös voltam rá,vagy ami még rosszabb,amikor nem engedtem,hogy bármit is érezzek iránta.

A hiánya azt jelzi,hogy szeretem.

Mintha ezer éve ismernélek.Holott nem ismerlek.

Csupa bizonytalan érzés,hangulat.Halvány vágyak,légiesek.

A sajnálat a kudarc megpecsételése.

Érzelmek.

Elkerülte a figyelmedet a hír,hogy divatba jött a szerelem?

Mostantól kezdve,nem szégyenletesek az emberi érzelmek,

talán még az sem ciki,ha olykor boldog az ember.

Az értékek válságát felváltotta az értéktelenség válsága,

hála az égnek.

Nincs szégyellnivalód az életben.

Csak a gyávaság a szégyenletes,mellyel az ember nem tud

adni vagy nem mer elfogadni érzéseket.

  A sokat szenvedett szív számára olyan az öröm,mint a naptól szikkadt talajnak a harmat,szív és föld mohón issza be a jótékony

cseppeket,de külsejük nem árul el semmit.

Egyszer láttalak életemben,de mintha mindig ismertelek volna,

amióta élek.Úgy érzem,mintha a szívemhez nőttél volna.

A férfiak,ha két nő közül kell választaniuk,legtöbbször azt szeretik jobban,aki azt kevésbé érdemelte ki.

 Van,hogy akarom de nem merem.

Néha bekerít a félelem.

A fény csak fordított árnyék.

Veled én teljessé válnék.

A bocsánatkérésnek számtalan mérete és formája van.

Adhatunk gyémántot,virágot,vagy csak egy belülről jövő

őszinte érzést.

 Néha nehéz megállapítani a különbséget a valódi érzelmek
és aközött,ha valaki csak ki akar használni.
De akkor amikor valami igazi...nos,azt tudni fogod.

Az érzelmeknek semmi köze a mértékletességhez.
Csak az számít,hogy őszinték legyenek.

 Vágy.Egy érzés,amelynek célja,hogy rossz útra vezessen.
A szeretetre éhezőket ostoba döntésekbe hajszolja.

Ki volt már szomorú,úgy szívből igazán,és átvészelte bánatát.
Az hangosan köszön,ha szembejön a boldogság.

Magány.

A magány messze nem csak azt jelentheti,hogy valaki bezárkózik

egyedül egy szobába.Tömegben is érezheti magát az ember magányosnak,és az a legfájdalmasabb érzés.

Az egyetlen dolog ami a magánynál is rosszabb,ha más

emberek is tudják,hogy egyedül vagy.

A sóhajország árnyán

Laktam egyedül,árván,

Lelkem mocsár volt,mély magány.

Mindenki elfordul és itt hagy,

és magammal maradni félek.

Úgy kellenél most!És ha itt vagy,

milyen magányos vagyok,véled!

 Egyszer eljön a nap,amikor minden szívbe beköltözik a szeretet,

és az ember legrettenetesebb ellensége-a magány,amely

rosszabb mint az éhezés-örökre elűzetik a föld színéről.

  Mindannyiunknak szüksége van egy kis segítségre,valakire

aki segít nekünk meghallani az élet zenéjét,hogy

emlékeztessen,nem mindig ilyen rossz minden.

Valaki van ott,és az a valaki meg fog találni téged.

Néha megtámadták mélyről jövő,ismeretlen érzések,

és tépték,szaggatták a szívét...mert ilyenkor ő is érezte,hogy

van szíve,ami érez,szenved és fáj...ilyenkor végtelenül egyedül

érezte magát,és nagyon,nagyon üresnek..úgy érezte ilyenkor

mintha el lenne különítve a világtól,a boldog emberek boldog

világától,mint aki nem ad semmit és nem is kap semmit,

mert nincs a lelkében semmi,amit adjon,és nincsen senkije,

senkije,akitől kapjon.

Magány.

Furcsa társ a magány.Amink van,megoszthatatlanná válik.

Amink hiányzik,kétszeresen hiányzik.

A víz fölé hajolva tükörképünkben pirosabb és élőbb a vér,

mint mibennünk,ha magányosak vagyunk.

Nagy bátorság kell ahhoz,hogy egy ember fenntartás nélkül

engedje szeretni magát.Bátorság,csaknem hősiesség.

A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni,

mert gyáva és hiú,fél a bukástól.

Szégyelli,hogy odaadja,s még sokkal inkább szégyelli,hogy

kiadja magát a másiknak,elárulja titkát.

Azt a szomorú emberi titkot,hogy szüksége van

gyengédségre,nem tud meglenni nélküle.

A magányra nem az ellenségei ítélik az embert,hanem a barátai.

Az ember képes a magányt megszokni,de ha a magánya csak

egyetlen napra is megszűnik,

utána kezdheti a megszokást elölről.

A magánytól való félelem tanít meg minket a szeretetre,

Te szereted a magányt?

-Nem,azt hiszem a magány szeret engem.

Úgy élünk,ahogy álmodunk-egyedül.

Légy jó és magányos leszel.

Ha az egész világ gyűlöl és rosszat hisz rólad,de a lelkiismereted

tiszta,sohasem leszel egyedül.