Magány.

A magány messze nem csak azt jelentheti,hogy valaki bezárkózik

egyedül egy szobába.Tömegben is érezheti magát az ember magányosnak,és az a legfájdalmasabb érzés.

Az egyetlen dolog ami a magánynál is rosszabb,ha más

emberek is tudják,hogy egyedül vagy.

A sóhajország árnyán

Laktam egyedül,árván,

Lelkem mocsár volt,mély magány.

Mindenki elfordul és itt hagy,

és magammal maradni félek.

Úgy kellenél most!És ha itt vagy,

milyen magányos vagyok,véled!

 Egyszer eljön a nap,amikor minden szívbe beköltözik a szeretet,

és az ember legrettenetesebb ellensége-a magány,amely

rosszabb mint az éhezés-örökre elűzetik a föld színéről.

  Mindannyiunknak szüksége van egy kis segítségre,valakire

aki segít nekünk meghallani az élet zenéjét,hogy

emlékeztessen,nem mindig ilyen rossz minden.

Valaki van ott,és az a valaki meg fog találni téged.

Néha megtámadták mélyről jövő,ismeretlen érzések,

és tépték,szaggatták a szívét...mert ilyenkor ő is érezte,hogy

van szíve,ami érez,szenved és fáj...ilyenkor végtelenül egyedül

érezte magát,és nagyon,nagyon üresnek..úgy érezte ilyenkor

mintha el lenne különítve a világtól,a boldog emberek boldog

világától,mint aki nem ad semmit és nem is kap semmit,

mert nincs a lelkében semmi,amit adjon,és nincsen senkije,

senkije,akitől kapjon.