Magány.

Furcsa társ a magány.Amink van,megoszthatatlanná válik.

Amink hiányzik,kétszeresen hiányzik.

A víz fölé hajolva tükörképünkben pirosabb és élőbb a vér,

mint mibennünk,ha magányosak vagyunk.

Nagy bátorság kell ahhoz,hogy egy ember fenntartás nélkül

engedje szeretni magát.Bátorság,csaknem hősiesség.

A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni,

mert gyáva és hiú,fél a bukástól.

Szégyelli,hogy odaadja,s még sokkal inkább szégyelli,hogy

kiadja magát a másiknak,elárulja titkát.

Azt a szomorú emberi titkot,hogy szüksége van

gyengédségre,nem tud meglenni nélküle.

A magányra nem az ellenségei ítélik az embert,hanem a barátai.

Az ember képes a magányt megszokni,de ha a magánya csak

egyetlen napra is megszűnik,

utána kezdheti a megszokást elölről.

A magánytól való félelem tanít meg minket a szeretetre,

Te szereted a magányt?

-Nem,azt hiszem a magány szeret engem.

Úgy élünk,ahogy álmodunk-egyedül.

Légy jó és magányos leszel.

Ha az egész világ gyűlöl és rosszat hisz rólad,de a lelkiismereted

tiszta,sohasem leszel egyedül.