Híres költők szerelmes verseiből.

 

Esti sugárkoszorú.

 

"Előttünk már hamvassá vált az út

És árnyak teste zuhant át a parkon.

De még finom,halk sugárkoszorút

Font hajad sötét lombjába az alkony.

Halvány,komoly és szelíd ragyogását

Mely már alig volt fények földi mása

S félig illattá csenddé szűrte át

A dolgok esti lélekvándorlása."

             / Tóth Árpád. /

Tüzes seb vagyok.

"Tüzes,sajgó seb vagyok,égek,

Kínoz a fény és kínoz a harmat,

Téged akarlak eljöttem érted.

Több kínra vágyom téged akarlak."

                   / Ady Endre. /

Rád gondolok....

"Rád gondolok,ha napfényét füröszti

a tengerár.

Rád gondolok,forrás vízét,ha festi

holdsugár.

Téged látlak ha szél porozza távol

az utakat.

S éjjel,ha ing a kis palló a vándor

lába alatt.

    / J.W.Goethe./

Angyali szerelem.

Angyal: Mindent látok és érzek!Látom szenvedésed,érzem fájdalmadat,mely belülről emészt.Miért tetted azt,miről tudtad,hogy tilos?

Bukott angyal: Csakis kettőnkért!Semmilyen természetfeletti hatalom nem választhat el minket egymástól.Mindig csak veled akartam lenni,ám az istenek mindig közbeszóltak,és elszakítottak tőled.S lásd mivé lettem Alvilág ura,a fájdalom és könyörtelen szenvedések mestere aki maga is átéli a könyörtelen kínokat.

Angyal: Kérd a bocsánatukat.

Bukott angyal: Soha! Nézd,milyen szörnyeteggé lettem.

Hagy magamra kedvesem.Nem akarom,hogy így láss,te is a sorsomra juthatsz,melybe belepusztulnék.

Angyal: Ne üldözz el magadtól.Csakis veled akarok lenni,senki mással.Az idők kezdete óta szívem csak érted ég és égni fog az örökkévalóságban is.Eltaszíthatsz,de én visszatérek hozzád.

Elbújhatsz,de én megtalállak.Lehet,hogy külsőre megváltoztál,de szemed tükrében ott van az a férfi,aki mindig vár rám.

Ám többé többé nem kell,mert örökké együtt maradunk.

Bukott angyal: Túl sokat kérsz.Bűnös vagyok,csakúgy,mint te.

Szerelmünk minden törvényt és szabályt félresöpört,melyet az égiek hoztak.Csakis neked köszönhetem azt,hogy olyan személyiséggé formálódtam,amiről eddig csak álmodtam.

Nemcsak én támogattalak,hanem te is engem.

Mosolyt csaltam az orcádra,mikor szomorú voltál.

Vigasztaltalak,mikor bánatos voltál,mikor megbántottak.

Nem kellett tartanod tőlem.

Soha nem bírtalak volna bántani,soha!

Ha ezt elhiszed nekem,nagyon sokat jelent számomra.Bármit kértél eddig tőlem,én segítettem,és ha módomban állt meg is tettem.De az ár túl nagy volt,és mi átléptük a láthatatlan határt.

Angyal: Ha még mindig így érzel irántam,akkor miért nem akarsz szeretni?Miért akarsz eltaszítani magadtól?

Bukott angyal: Figyeld a tűztengert ahol emberi lelkek tízezrei szenvednek.Te is az ő sorsukra akarsz jutni?Nem hiszem.

S a legfájdalmasabb az,hogy az összes lélek kínját végigszenvedem.

Ám a legnagyobb kín,hogy nem lehetek veled.Kérlek,menj és felejts el örökre.

Angyal: Azt hiszed,csak te szenvedsz?Már attól fáj a szívem,ha sorsodra gondolok.Elégvolt a szenvedésből!!

Soha nemfoglak elhagyni!Ha nevetsz,veled nevetek.Ha búsulsz,veled búsulok,és együtt ejtjük a könnyeket.Mindent megosztunk egymással.Együtt szenvedjük el a lelkek kínjait és együtt állunk ki minden megpróbáltatást.Osztozni fogok veled azon a tüzes trónon,melyet büntetésből bitorolnod kell.
Ám lesz valamink amitől senki és semmi nem foszthat meg minket.
S ez az igazi hatalom.


Bukott angyal: Mi lenne az?


Angyal:A szerelem,mely lélekben hatalomvágy,az értelemben rokonszenv,a testben pedig rejtett és kényes vágy annak birtoklására.Ez az a hatalom,amelyet nem vehetnek el tőlünk,hisz csak a miénk.Amíg ég a tűz,addig a mi szerelmünk is élni fog.
A tűz pedig örökké fog égni,mert mi így akarjuk.


Bukott angyal: Nem érdemellek meg.A te szíved és lelked,tiszta mint a hó,míg az enyém sötét mint az éjszaka.Túl jó vagy hozzám és ez megrémiszt.


Angyal: Akkor engedd,hogy a fény átjárjon belülről.Én elhoztam neked a szeretet lángját,hogy eltöröljön minden sötétséget és kínt.
Vedd magadhoz és újra együtt lehetünk.


Bukott angyal: Megteszem,de csakis kettőnkért.Már az időt sem tudom,mióta várok rád Szeretlek,s ezen,semmi sem változtathat.

Angyal: Akkor szeress,ölelj és csókolj.Legyünk együtt az idők végezetéig.

Híres költők szerelmes verseiből.

A névtelen kedvesnek..

 

Azt mondtad,eljössz és nem vagy itt,nincs semmi jel se

fent,se lent,tornyod körül csak a fakó késői holdsugár dereng.

Sírok,teérted hangosan,de mégsem ébredsz a szobán,

kusza leveled olvasom,de a tintája halovány.

  

/ Li Sang-jin. /

 

 

Nincs békém.

Nincs békém,s nem szítok háborúságot,

félek s remélek,fázom és megégtem,

az égbe szállok s nyugszom lenn a mélyben,

semmi sem kell s ölelném a világot.

      / Petrarca /

Olyan a szerelem.

Olyan a szerelem,mint a gyöngyszemű harmat,

amelytől fénylik a szirom,

amelyből felszökik,kévéjében a napnak,

szivárvány-szikra miliom.

    / Viktor Hugó. /

A szerelmes lány.

Így igaz,vágyom utánad.Ejtem,

elvesztem kezemből önmagam,

nem remélve,hogy tagadni merjem,

azt,mi tőled árad rezzenetlen,

és komoly,merő,rokontalan.

   / Rilke. /

Őrizem a szemed.

Már vénülő kezemmel.

Fogom meg a kezedet.

Már vénülő szememmel.

Őrizem a szemedet.

      / Ady Endre./

Anna örök.

Az évek jöttek,mentek elmaradtál

emlékeimből lassan elfakult,

arcképed a szívemben elmosódott

a vállaidnak íve,elsuhant

a hangod és én nem mentem utánad,

az élet egyre mélyebb erdejében.

    / Juhász Gyula. /

 

R.M.Rilke versek.

Időnként késő éjszakán....

"Időnként késő éjszakán,

mint gyermek,ébred tétován,

jön a fasoron át a szél,

halk-csendesen falunkba tér.

A tópartig kúszik,matat.

fülelve szimatol.

Állnak a házak sápatag,

hallgat a tölgyfasor."

Íme a kertek....

"Íme a kertek,mikben hiszek még,

mikor halványul mind a virág,

kihuny a lomb,s a kavicsra esték

csendje csobog a hársakon át.

Egy hattyú úszik a tó vizén fel-le,

gyűrűk redőit hajtva szét,

csillámló szárnnyal hozza sietve

az elmosódó parti fövenyre

a szelíd holdsugár ködét."

 Álmaink...

"Álmaink didergő márványszobrok,

berakjuk őket templomainkba,

vágyunk,mely testünket életre szítja,

ragyogtat köréjük koszorút,csokrot.

Szavaink mellszobrok hideg aranyból,

napjaink útján hordozzuk őket:

az élő istenek másutt nőnek,

magasba szökvén árnylepte partról.

Az ember mindig tétova,bágyadt,

fáraszt a tett,a pihenés.

de lelket kaptunk,sugárzó árnytat,

mely örök mozdulatokra kész."

Oltsd ki szemem...

Oltsd ki szemem:én mégis láva látlak.

Tömd be a fülem:én hallom hangtalan szád.

Lábatlanul is elkúszom utánad,És ha kell,

száj,nélkül esküszöm Rád!"

Havat terel....

Havat terel a szél az erdőn,

mint pehely-nyájat pásztora.

S néhány fenyő már érzi sejtőn,

miként lesz áldott-fényű fa,

és hallgatózik.Szűz utakra feszül sok ága,

tűzhegye szelet fog készül,

nő magasba,az egyetlen szent éj felé."

R.M.Rilke versek.

E sárga rózsát...

E sárga rózsát tegnap egy ifjú adta volt,

s ma visszaadom annak ki tegnap óta holt.

Vízcseppek csillagoznak a szirmokon,

melyek tegnap még illatoztak,ma már csak könnyesek.

Az est az én könyvem....

Az est az én könyvem,Bíborban pompáz a bársony fedelén:

színarany pántjait nyugodtan,hűvöslő kézzel bontom én.

Eltölt a nyájas hang egészen,míg első lapját olvasom,

második lapját csendben nézem,harmadikat már álmodom.

 Midőn rám leltél....

Midőn rám leltél kedvesem,kicsiny voltam,szerény,

és mint egy hárság csendesen beléd virultam én.

Kis lényemnek név sem jutott,de bennem nőtt a vágy,

míg szóltál:oly nagy vagyok,név nem foghatna át.

S én,mint akit május,mítosz,meg tengerár tetéz,

lettem újborként illatos,a lelkeddel nehéz.

A nap lenyugszik....

A nap lenyugszik lágyan,bolyongok éberen.

A virrasztó magányban kis csillag jár velem.

Szeme pillásan ég fenn,ragyogva néz felém.

Oly árva ott az égen,akár a földön én.

A krizantémok napja volt...

A krizantémok napja volt,-a kertek pompája szinte bénítóan fehér..

S te jöttél akkor,hogy lelkem elvedd:mély volt az éj.

Úgy aggódtam,s te lágyan jöttél,halkan.

Álmomban szinte rám szóltál:ne félj!

Oly lágyan jöttél,mint a mesedallam:csengetett az éj.

Oly fájó volt....

Oly fájó volt,hogy búsnak láttalak.

Álmomban hallom:lelked hangot ad.

És vele zeng enyém is.Mindegyik magát dalolja:gyötrődéseit.

Aztán csak fekszem.Béke szárnya föd.

ezüstszín égben álom s nap között.

A kert lankáin...

A kert lankáin a lányhad sokat vigad,nevet:

s dalolva úgy elfárad,mint kik gyalog bejártak

völgyet,hegyet.

Lányok a ciprus mellett.Remegnek.

Jön a sötét:nem értik miért születtek,kié ez a lét?

Vers részletek,

"Vállad akasztófáján lóg a testem,

szemed kútjában öngyilkos leszek.

A tőr kihullt kezemből.Térdre estem eléd.

Gyűrött zsebkendőt lengetek.

Bőrig vetkőzöm s tovább.

Kitárom magamat,oly mezítelenül ahogy anyám megszült.

Nincs tőled e világon védelmem,csak ha védtelen vagyok."

           / Faludy György/

"Szeretném,hogyha szeretnének

S lennék valakié

Lennék valakié."

       /Ady Endre/

"Szeress,ne kérdezd,hogy miért.hanem magamért:

magadért,a jövőért,egy napodért,azért a meleg mosolyért,

mit meg is ízlelhetett ajkad,ennyiért,

ízéért e friss pillanatnak."

    /Illyés Gyula/

"Mindig a holnapra mosolygok,

Elvágyom onnan hol bolygok,

Úgy vágytam ide s most már szállnék,

Oh,én bolond,bús beteg árnyék."

    /Ady Endre/

" Meddő órán magam vagyok.

Nagyon.

Kicsordul a könnyem.

Hagyom.

Viaszosvászon az asztalomon,

Farigcsálok lomhán egy dalon,

Vézna,szánalmas figura,én.

Én,én.

Magam vagyok a föld kerekén."

     /Tóth Árpád/

" Naggyá s dicsővé tesz a szerelem.

Nem szeme lát csak szíve -s ez okon

Festik Cupidót szárnnyal,de vakon.

  /W Shakespeare/

 " A várakozás ott csal meg,ahol

Legtöbbet ígér s akkor sikerül,

Mikor a remény csüggedésbe hűl.

  /W Shakespeare/

" Akarsz-e élni,élni mindörökkön

játékban élni,mely valóra vállt?

Virágok közt feküdni lenn a földön,

s akarsz,akarsz-e játszani halált?"

           /Kosztolányi Dezső/

" Várunk a csendes félhomályban 

Valami csodás balzsamot,

Mely elfeledtet mindent,mindent

S meggyógyít minden bánatot..

Leolvasom sápadt arcodról

A rád erőszakolt hitet

És megdöbbenve sejtem,látom,

Hogy nem hiszel már senkinek."

   /Ady Endre/

" Ha megszerettelek kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg,bántana ha utána sokáig elkerülnél."

   /József Attila/

" Csillag-sorsomba ne véljen fonódni

S mindegy,mi nyel el,ár,avagy salak:

Általam vagy,mert meg én láttalak

S régen nem vagy,mert már régen nem láttalak."

            /Ady Endre/