2011. január 14., péntek

Angyali szerelem.



Angyal: Mindent látok és érzek!Látom szenvedésed,érzem fájdalmadat,mely belülről emészt.Miért tetted azt,miről tudtad,hogy tilos?

Bukott angyal: Csakis kettőnkért!Semmilyen természetfeletti hatalom nem választhat el minket egymástól.Mindig csak veled akartam lenni,ám az istenek mindig közbeszóltak,és elszakítottak tőled.S lásd mivé lettem Alvilág ura,a fájdalom és könyörtelen szenvedések mestere aki maga is átéli a könyörtelen kínokat.

Angyal: Kérd a bocsánatukat.

Bukott angyal: Soha! Nézd,milyen szörnyeteggé lettem.
Hagy magamra kedvesem.Nem akarom,hogy így láss,te is a sorsomra juthatsz,melybe belepusztulnék.

Angyal: Ne üldözz el magadtól.Csakis veled akarok lenni,senki mással.Az idők kezdete óta szívem csak érted ég és égni fog az örökkévalóságban is.Eltaszíthatsz,de én visszatérek hozzád.
Elbújhatsz,de én megtalállak.Lehet,hogy külsőre megváltoztál,de szemed tükrében ott van az a férfi,aki mindig vár rám.
Ám többé többé nem kell,mert örökké együtt maradunk.

Bukott angyal: Túl sokat kérsz.Bűnös vagyok,csakúgy,mint te.
Szerelmünk minden törvényt és szabályt félresöpört,melyet az égiek hoztak.Csakis neked köszönhetem azt,hogy olyan személyiséggé formálódtam,amiről eddig csak álmodtam.
Nemcsak én támogattalak,hanem te is engem.
Mosolyt csaltam az orcádra,mikor szomorú voltál.
Vigasztaltalak,mikor bánatos voltál,mikor megbántottak.
Nem kellett tartanod tőlem.
Soha nem bírtalak volna bántani,soha!
Ha ezt elhiszed nekem,nagyon sokat jelent számomra.Bármit kértél eddig tőlem,én segítettem,és ha módomban állt meg is tettem.De az ár túl nagy volt,és mi átléptük a láthatatlan határt.

Angyal: Ha még mindig így érzel irántam,akkor miért nem akarsz szeretni?Miért akarsz eltaszítani magadtól?

Bukott angyal: Figyeld a tűztengert ahol emberi lelkek tízezrei szenvednek.Te is az ő sorsukra akarsz jutni?Nem hiszem.
S a legfájdalmasabb az,hogy az összes lélek kínját végigszenvedem.
Ám a legnagyobb kín,hogy nem lehetek veled.Kérlek,menj és felejts el örökre.

Angyal: Azt hiszed,csak te szenvedsz?Már attól fáj a szívem,ha sorsodra gondolok.Elégvolt a szenvedésből!!
Soha nemfoglak elhagyni!Ha nevetsz,veled nevetek.Ha búsulsz,veled búsulok,és együtt ejtjük a könnyeket.Mindent megosztunk egymással.Együtt szenvedjük el a lelkek kínjait és együtt állunk ki minden megpróbáltatást.Osztozni fogok veled azon a tüzes trónon,melyet büntetésből bitorolnod kell.
Ám lesz valamink amitől senki és semmi nem foszthat meg minket.
S ez az igazi hatalom.


Bukott angyal: Mi lenne az?


Angyal:A szerelem,mely lélekben hatalomvágy,az értelemben rokonszenv,a testben pedig rejtett és kényes vágy annak birtoklására.Ez az a hatalom,amelyet nem vehetnek el tőlünk,hisz csak a miénk.Amíg ég a tűz,addig a mi szerelmünk is élni fog.
A tűz pedig örökké fog égni,mert mi így akarjuk.


Bukott angyal: Nem érdemellek meg.A te szíved és lelked,tiszta mint a hó,míg az enyém sötét mint az éjszaka.Túl jó vagy hozzám és ez megrémiszt.


Angyal: Akkor engedd,hogy a fény átjárjon belülről.Én elhoztam neked a szeretet lángját,hogy eltöröljön minden sötétséget és kínt.
Vedd magadhoz és újra együtt lehetünk.


Bukott angyal: Megteszem,de csakis kettőnkért.Már az időt sem tudom,mióta várok rád Szeretlek,s ezen,semmi sem változtathat.


Angyal: Akkor szeress,ölelj és csókolj.Legyünk együtt az idők végezetéig.








Nincsenek megjegyzések: