2011. január 12., szerda

Híres költők szerelmes verseiből.




A névtelen kedvesnek..
 
Azt mondtad,eljössz és nem vagy itt,nincs semmi jel se
fent,se lent,tornyod körül csak a fakó késői holdsugár dereng.
Sírok,teérted hangosan,de mégsem ébredsz a szobán,
kusza leveled olvasom,de a tintája halovány.
  
/ Li Sang-jin. /
 
 
Nincs békém.

Nincs békém,s nem szítok háborúságot,
félek s remélek,fázom és megégtem,
az égbe szállok s nyugszom lenn a mélyben,
semmi sem kell s ölelném a világot.

      / Petrarca /


Olyan a szerelem.

Olyan a szerelem,mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik,kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra miliom.

    / Viktor Hugó. /


A szerelmes lány.

Így igaz,vágyom utánad.Ejtem,
elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve,hogy tagadni merjem,
azt,mi tőled árad rezzenetlen,
és komoly,merő,rokontalan.

   / Rilke. /


Őrizem a szemed.
Már vénülő kezemmel.
Fogom meg a kezedet.
Már vénülő szememmel.
Őrizem a szemedet.

      / Ady Endre./



Az évek jöttek,mentek elmaradtál
emlékeimből lassan elfakult,
arcképed a szívemben elmosódott
a vállaidnak íve,elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad,
az élet egyre mélyebb erdejében.

    / Juhász Gyula. /




 

Nincsenek megjegyzések: