Időnként késő éjszakán....
"Időnként késő éjszakán,
mint gyermek,ébred tétován,
jön a fasoron át a szél,
halk-csendesen falunkba tér.
A tópartig kúszik,matat.
fülelve szimatol.
Állnak a házak sápatag,
hallgat a tölgyfasor."
Íme a kertek....
"Íme a kertek,mikben hiszek még,
mikor halványul mind a virág,
kihuny a lomb,s a kavicsra esték
csendje csobog a hársakon át.
Egy hattyú úszik a tó vizén fel-le,
gyűrűk redőit hajtva szét,
csillámló szárnnyal hozza sietve
az elmosódó parti fövenyre
a szelíd holdsugár ködét."
Álmaink...
"Álmaink didergő márványszobrok,
berakjuk őket templomainkba,
vágyunk,mely testünket életre szítja,
ragyogtat köréjük koszorút,csokrot.
Szavaink mellszobrok hideg aranyból,
napjaink útján hordozzuk őket:
az élő istenek másutt nőnek,
magasba szökvén árnylepte partról.
Az ember mindig tétova,bágyadt,
fáraszt a tett,a pihenés.
de lelket kaptunk,sugárzó árnytat,
mely örök mozdulatokra kész."
Oltsd ki szemem...
Oltsd ki szemem:én mégis láva látlak.
Tömd be a fülem:én hallom hangtalan szád.
Lábatlanul is elkúszom utánad,És ha kell,
száj,nélkül esküszöm Rád!"
Havat terel....
Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik.Szűz utakra feszül sok ága,
tűzhegye szelet fog készül,
nő magasba,az egyetlen szent éj felé."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése