A barátság sokszor olyan mint egy buborék.
Gyönyörű,de csak másodpercekig tart és amikor eldurran rájövünk,hogy nem is barátság volt ez,csupán csak egy álom,
melyben annyira hittünk és gyönyörködtünk,hogy már
valótlanná vált szemünkben.
Átgázolhatsz rajtam,felgyújthatsz és nevetve továbbállhatsz,
de én akkor is szeretni foglak és a barátom leszel.
Ha eltűnik az alagút végéről a fény,akkor van a legnagyobb szükséged egy barátra,aki odaáll melléd egy fáklyával,
megfogja a kezed és addig vezet,amíg nem látod az első
fénysugarat.
De ha nincs senki,a legkisebb kavicsban is elesel,felhorzsolod valamidet,és egy idő után ez a fájdalom elviselhetetlen lesz.
Egy barát bízik benned,meghallgat,veled sír vagy nevet.
és minden egyes hibád ellenére szeret.
A barátot a legnagyobb jó közé soroljuk,a barát hiányát
és a magányt pedig a legkeservesebb dolognak tartjuk.
Meglepő,hogy milyen könnyen elfordulnak az embertől a
barátai,ha egyszer a bajtársiasság mázát lemossa
a félelem vagy az önérdek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése