2010. szeptember 3., péntek

Szeretet.


Szinte minden az enyészeté lesz...
A tárgyak amelyek most körülvesznek.
A társak,kikben most szívek vernek.
Mind,kivétel nélkül el fog veszni.
A mosolyok,szép emlékek,kedves szavak.
De az őszinte szeretet nem múlik el,örökre velünk marad.

Soha nem gondolkoztam a halálomon...de más helyet meghalni,
akit szeretek,szép halálnak tűnik.
Akiket szeretünk,azoknak majdnem mindig,nagyobb hatalma
van rajtunk,mint magunknak.
Az állat önfeledt és önfeláldozó.
Szeretetében van valami,ami szíven ragadja azt,akinek gyakran
van alkalma az ember könnyelmű barátságával és
nyomorúságos hűségével találkozni.
Nehéz dolog,hogy ne szeress,de nehéz az is hogy ha szeretsz.
A legnehezebb,ha hiába szeretsz.

Az embernek érzelmekre is szüksége van,mert gyengéség
és szeretet nélkül az élet csupán afféle érzéketlen gépezet.
A szeretet problematikája az emberiség nagy szenvedésihez tartozik,és senkinek sem kell szégyenkeznie amiatt,hogy
ő is megfizeti a naga részét.
Jó tudom a fényt a szemem itta,a dalt a fülem fogta,a simogatást
a kezem érezte,szép utakon a lábam vitt,és a gondolatok
a fejemben születtek,mint az ég távoli villódzása,
de mindezt a szívem gyűjtötte össze és belőle lett minden,
ami SZERETET.

Nincsenek megjegyzések: