2011. március 23., szerda

Baráti.

Nem volt felelni valóm,hiszen nem mondott újat,ő nem fogta fel,hogy attól,hogy kölcsönösen szeretjük egymást,még úgy meg tud döfni,hogy térdre esem.Éppen azért mert szeret,és mert én is szeretem.Csak az tud nekem fájdalmat okozni akihez közöm van.

A legtöbb amit a barátomért tehetek,hogy a barátja vagyok.
Nincs vagyonom,hogy másként segítsem.
És ha tudja,hogy boldog és elégedett vagyok a barátságával,nem is akar más viszonzást.
Az idő sok mindent átalakít:az ember sosem tudhatja,hová jutnak a barátai vagy,hogy hosszú idők múltán hol találkozik velük ismét.

Olyan dolog igazi barátnak beszélni,mint télen nagyon jó tüzet rakni,amiből nem marad pernye,csak meleg.
Többet ér,mint egy ágyban tett szerelmi vallomás,mert akkor csak az az íz teszi őszintévé a férfit,meg is bánja legtöbbször.

Néma barátok voltak s mint valami balsorstól úgy óvakodtak tőle,hogy bizalmasabb kapcsolatra lépjenek.Lehetett volna megmagyarázni ezt az érzést,mely egyszerre tette baráttá és ellenséggé,s éppúgy vértezte egymás irányában közönnyel,
mint amennyire egymáshoz kapcsolta ösztönük szerint egyesítve kettejüket.Kitudja talán meg akarták őrizni illúziójukat.


Nincsenek megjegyzések: