A szeretet érzése kell mint a fény.
A barátság érzése kell mint az éj.
Mikor két baráti kéz összefonódik,
Szívük,lelkük is összehangolódik.
Tárd ki szíved bánatát.
Ő azt is érzi ha magányra vágysz.
S azt is,ha szüksége van rá.
Már nyújtja feléd segítő kezét egy igaz barát.
Amikor nézed a csillagokat éjjel,
elgondolkozol,hogy mit is érzel?
Talán az ifjúság érzése?Vagy az indulatok végtelensége?
Csak nézed elmerengve,s visszaemlékezel egy régi kincsre.
Ami a szívedbe lopta magát,mert meglelted
a Barátság sugarát!
Neked csak pár pillanat,de sok pár óra elhaladt.
Lám egy hullócsillag az éhben,
s eszedbe jut mit kívántál régen!!
Az,hogy túlteszed magad rajta,nem jelenti azt,hogy el felejted,
nem jelenti azt,hogy hűtlen leszel az érzéseidhez,csak annyit jelent,
hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmat,egy olyan szintre ami
ami nem tesz tönkre.-Tudom,hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen,
hogy túltedd magad rajta.
Lehetetlen.Felfoghatatlan.Elképzelhetetlen.
Nem akarsz túl lenni rajta.Miért is akarnál?
Nem maradt neked más csak ez.Nem kellenek a kedves szavak,nem érdekel,mit gondolnak vagy mondanak mások,nem akarod tudni,hogy ők mit éreztek amikor elvesztettek valakit.
Ők nem te vagy igaz?Ők nem érzik azt amit te.
Az egyetlen dolog amit akarsz,az amit nem kaphatsz meg.
Elment.Sosem jön vissza.Senki sem tudja milyen érzés.Senki sem tudja milyen érzés az,kinyújtani a kezed,megérinteni valakit,
aki nincs ott és soha nem is lesz.
Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt.
Senki,csak te!
Ha majd hű szívre vágysz.
Nem lelsz közel sem távol.
Gyere el oda hol engem temetnek.
Hol a kő is azt súgja SZERETLEK.
Az életben három dolgot jegyezz meg!
Higyj,de kinek!
Remélj,de mit!
Szeress,de jól nézd meg,hogy kit!!
Minden elmúlik,mint az álom.
Elröpül,mint a vándormadár.
Csak az emlék marad meg a szívben.
Halványan mint a holdsugár.
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
a lelkünk sír de az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük,boldog talán,
s irigykedünk minden szaván
azt hisszük,ha a másik szeme ragyog,
a gondolatai tiszták,szabadok.
S nem vesszük észre,hogy vennénk észre,
hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Hazugság az egész életünk,
hisz akkor sírunk ha nevetünk!
Az,hogy túlteszed magad rajta,nem jelenti azt,hogy el felejted,
nem jelenti azt,hogy hűtlen leszel az érzéseidhez,csak annyit jelent,
hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmat,egy olyan szintre ami
ami nem tesz tönkre.-Tudom,hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen,
hogy túltedd magad rajta.
Lehetetlen.Felfoghatatlan.Elképzelhetetlen.
Nem akarsz túl lenni rajta.Miért is akarnál?
Nem maradt neked más csak ez.Nem kellenek a kedves szavak,nem érdekel,mit gondolnak vagy mondanak mások,nem akarod tudni,hogy ők mit éreztek amikor elvesztettek valakit.
Ők nem te vagy igaz?Ők nem érzik azt amit te.
Az egyetlen dolog amit akarsz,az amit nem kaphatsz meg.
Elment.Sosem jön vissza.Senki sem tudja milyen érzés.Senki sem tudja milyen érzés az,kinyújtani a kezed,megérinteni valakit,
aki nincs ott és soha nem is lesz.
Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt.
Senki,csak te!
Ha majd hű szívre vágysz.
Nem lelsz közel sem távol.
Gyere el oda hol engem temetnek.
Hol a kő is azt súgja SZERETLEK.
Az életben három dolgot jegyezz meg!
Higyj,de kinek!
Remélj,de mit!
Szeress,de jól nézd meg,hogy kit!!
Minden elmúlik,mint az álom.
Elröpül,mint a vándormadár.
Csak az emlék marad meg a szívben.
Halványan mint a holdsugár.
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
a lelkünk sír de az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük,boldog talán,
s irigykedünk minden szaván
azt hisszük,ha a másik szeme ragyog,
a gondolatai tiszták,szabadok.
S nem vesszük észre,hogy vennénk észre,
hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Hazugság az egész életünk,
hisz akkor sírunk ha nevetünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése